Az Adventi Karácsonyi koncertek sorozatában a Kerekes Band és a Dalinda közös fellépése is helyet kapott, amelyről Fehér Viktor, a Kerekes Band dobosa számolt be.
Kevés olyan kegyes állapot van, mint a színpadon ülve zenét hallgatni. Örülök, hogy nekem megadatott. A Kerekes akusztikus koncertjén a helyhez igazítva néhány dalból kivettük a dobot. A Dalinda saját dalaiban eleve nem is volt. Így nekem elég volt néhány számban csak hátradőlni, és élvezni a Zenét. Hallgatni, ahogy ezek a zseniális énekesek és zenészek együtt lélegezve töltik be a MáraiKult dísztermét. Nézni, ahogy a közönség befogadja az energiát, és engedi, hogy működjön a varázslat.
Ül nyolc ember a színpadon, velünk szemben 100 másik, akiket azért hívtunk, hogy meghallgassanak minket. Kicsit elválaszt minket ugyan a színpad, de ők is a műsor részei. Velük működik a dolog. Miattuk működik, és valójában miattuk csináljuk. Nekik. A legfrappánsabb köszöntőt édesanyámtól hallottam, aki az egyik kiállítás megnyitója méltató szavai után csak annyit mondott: “Köszönöm, hogy nem hagytak magamra a műveimmel.” Sok koncert előtt eszembe jut, vajon magunkra hagynak a dalainkkal?
Szerencsére ez nem az az este volt. A Dalindás lányok: Sára, Julcsi és Fanni ismét csodát tesznek. A gyógyító harmóniák hatására az összeállítás végére kigyógyulok a náthámból. Hallgatnám még őket akár tovább is, de amikor a Hunor Khan dalunk felcsendül, azért az is jó érzés. Együtt lélegzik a banda. Aztán jön az Ördöngős, ami a Lassan kocsis dallamára íródott. Pumpál a gardon, zakatol a brácsa, szól az ének. A koncert végére hagyjuk, ami még soha nem volt: megalakul a Dalinda-Kerekes vegyeskar. Paár Julcsi hozott egy gyönyörű nógrádi karácsonyi dalt Kodály Zoltán gyűjtéséből, amit többszólamban adtunk elő. Már a próbán nagyon megható volt. A színpadon még jobban. Örülök, hogy előadhattuk, és volt aki meghallgassa. Állítólag néhányan még el is érzékenyültek. De hát közeledik a karácsony. Ilyenkor mindent szabad.
Írta: Fehér Viktor – Kerekes Band
Fotók: Erdei Mihály
