A Virág Benedek Házról a Virág Benedek Házban | Saly Noémi-könyvbemutató

Lent templomok és fürdők; vendéglős, órás, mézeskalácsos; pálosok, ferencesek, pópák; Semmelweis Ignác és Őze Lajos – csak a legközelebbi háromszáz év bármelyik épületéről vagy szereplőjéről, de még az öreg törökszederfáról is monográfiát lehetne írni. Ez a Tabán.

Fönt pedig, mint egy második, titkos Rózsadombon, ott a 20. század összes építészeti stílusa és minden villában, házban a közelebbi múlt egész történelme, a magyar pszichoanalízis legnagyobbjai mellett Kaffka Margittal és Balázs Bélával, a MOM vezérigazgatójával és egy eltűnt dobozgyárral, nyilasokkal és Wallenberggel, jeles képzőművészekkel, fotográfusokkal és úttörővezetőkkel. Ez a Naphegy.

Június 14-én, szombaton 19 órai kezdettel a Döbrentei utca túloldaláról érkező Saly Noémi szerkesztő mutatja be A Tabán és a Naphegy (Budapesti Kultúrtörténeti Séták V.) kötetet a Virág Benedek Ház regényes udvarán.

A megmaradt Tabán egyik bástyájának történetével a könyv is behatóan foglalkozik. Volt itt minden: Hét Választófejedelem és Arany Perec, ferencesek és Háromcsőrű Kacsa. Utóbbit Szabó Lőrinc hozta divatba 1927-ben megjelent versével:

Éjféli közjáték

Esett és fújt; mint a sörét, úgy
vert minden csepp, úgy süvitett;
de a Háromcsőrű Kacsá-ban,
hová behajtott a hideg,
forralt bor és fűtött kemence
mellett megenyhűlt a világ
és zene kavargott a füstben
és szinte riszálta magát:

„Szőrösarcú kis cica,
hol jártál az éccaka
titokba?”

Még vacogott bennem a lélek,
de a nóta már megfogott
s irígyen néztem a sarokba,
ahol két csöndes és nyugodt
úr mulatott… Maguk helyett a
prímást nótáztatták fanyar
és bölcs derűvel… Vacsoráztam
s pattogva dünnyögött a dal:

„Szőrszál szitába,
asszony az ágyba,
hosszába!”

Telt az idő… Az urak ittak,
mulattak „személytelenűl”…
Néztem, aztán elúntam őket,
éreztem, pillám nehezűl…
Fáradt voltam… Nem is tudom már,
cigány és vonó mit mesélt,
mit rögtönzött, de annyi biztos,
hogy a cicára visszatért:

„Pirosszájú kis cica
mit ettél az éccaka
titokba?”

És altatót zsongott a lárma
és altatót zsongott a bor:
az asszony hosszában, utána
keresztben úszott valahol:
egybefolyt bennem nóta, álom,
meg a Háromcsőrű Kacsa
s már csak végtelen messzeségből
huncutkodott a muzsika:

„Pirosszájú kis cica,
húst ettél az éccaka
titokba!”

Lassan csönd lett… S hirtelen ég s föld
darabokban szakadt reám.
Felriadtam: …két tenyerével
nyúzta bőgőjét a cigány,
az egyik úr az öklét rázta
s valami bestiát szidott
és vörösen s a hegedűvel
versenyt sivítva bőgte, hogy:

„Pirosszájú kis cica,
vessz meg még az éccaka
titokba!”

– Vessz meg! – bömbölte, és a másik
fizetett. – Még az éccaka! –
– No, no, – Vessz meg! – No, ne bolondulj! –
Elhallgatott a muzsika.
Mind hallgattunk. A két úr elment.
Csönd. Kint az eső harsogott.
Aztán cincogva és kajánul
újra rákezdte a sarok:

„Szőrösarcú kis cica,
hol jártál az éccaka
titokba?”

A belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött.

Időpont: június 14. szombat 19:00
Helyszín: Virág Benedek Ház

Rendezvényünkön kép- és hangfelvétel készülhet, melyet weboldalunkon és közösségi média felületeinken is felhasználhatunk!